Műhold

Köd

Ködrõl akkor beszélünk, ha a látástávolság 1000 m alatti. Köd többféleképpen képzõdhet, és ennek megfelelõen több fajtája van. Keletkezhet éjszaka, ún. kisugárzási ködként, vagy keletkezhet melegebb, párás levegõ beáramlásával, ún. advektív ködként. A kialakulás fázisa szerint is el lehet különíteni a ködfajtákat. Például a kisugárzási köd a talajfelszín lehûlése miatt alakul ki, ezért elõször ott jelentkezik. Ilyenkor sekély ködnek hívjuk. Ekkor szemmagasságban még jó a látás, azonban ha folytatódik a ködképzõdés, akkor kialakul egy olyan állapot, amikor az égbolt kékje, vagy a csillagok látszanak, de szemmagasságban már csak néhány száz méter a látástávolság. Ezt nyílt ködnek nevezik. 

Főnszél

A fõnt száraz és meleg bukószélként jellemezhetjük.
Magashegységek környezetében alakul ki, amelynek egyik (luv) oldalán az érkezõ levegõ felfelé kényszerül, lehûl és nedvességtartamát a hegy ezen oldalán adja ki.
A levegõ a gerincen átbukva, immáron kiszáradva a másik (lee) oldalon leáramlik, felmelegszik és ezáltal relatív nedvessége jelentõsen lecsökken (lásd relatív nedvesség).
Jelenlétére a hegységgel párhuzamosan kialakuló lecsiszolt felhõformák (pl. lencse formájú felhõk, latinul lenticularisok) utalhatnak.
Európában legismertebb példája az Alpok mentén figyelhetõ meg, itt a déli fõnként nevezett esetben a dél felõl érkezõ levegõ a hegygerinceken átbukva a hegység északi oldalán idézi elõ ezt a száraz, meleg szelet.
A fõnös hatás nálunk az Alpokalján is megfigyelhetõ kisebb mértékben nyugatias, délnyugatias szél esetén.